Az alábbi írás az Amerikai Magyar Népszava c. folyóíratban jelent meg 1979 augusztus 3-án Sziklay Andor ‘tollából’
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár
Hozzáteszem, hogy a cikk tartalmaz pontatlanságokat és talán drámai túlzásokat is, de így is érdekes adalékokkal szolgál Lugosi magánéletéröl.
A vámpír nyomában (Washington)
Azóta, hogy Lugosi Béláról írtam “A Vámpír Éve” cím alatt (1979 febr. 23.) több eddig alig ismert, valamint ismeretlen adathoz jutottam a felejthetetien Dracula-alakitóról, ifj. Lugosi Béla los angelesi ügyvéd szívességéből.
Megtudtam, hogy ma is működik ott lenn egy “Count Dracula Society”, amely a nemes szörny emlékét ápolja s amelyben Lugosi Béla kétméteres alakja nvilván az ókori ..Hét Világcsoda” alexandriai világitó-tornyának, a Pharos-nak szerepét tölti be.
Az is részben kiderült, részben megerősítést nyert, hogy Lugosi hollywoodi magyar oldalon kikkel tartott érintkezést. A legközelebbiek közt volt Kerekjártó Duci (nem é-vel), a legendás csodagyerek Hubay-növendék, (nem “tanítvány”, mert a Mester szerint, akivel pesti diákkoromban interjút csináltam s Duciról is szó volt, kezdettől fogva mindent tudott, csak “irányitgatni kellett”). Régebbi tervem, hogy ebben a rovatban irok majd egyetmást a későbbi híres “Duci de Kerekjarto”-ról, aki végül már csak filmre hegedült cigányszerepekben, s akinek elragadó személye oly sok kedves órával ajándékozta meg jónéhányunkat a harmincas években. Azt azonban sem akkor, sem azóta nem tudtam, hogy oly nagyon szoros kapcsolata volt Lugosinak Ducival és Marie-val, a feleségével. Tudtam, hogy jóbarátai közé tartozott “Menyus bácsi”, nekünk is néhai jóbarátunk: Lengyel Menyhért, akire mindjárt visszatérek. Azt azonban nem, hogy állandó, vagy gyakori összeköttetésben volt Paszternákkal, Kordávál, Lukács Pállal, Várkonvi Mihállyal (Victor Varconi), Curtiz-zel (Kertész Mihály), Ilona Massey-val (Hajmássy Ilona), sőt Nyíregyházi Ervinnel is, aki Bélának, Dracula-minőségében, egy “Concerto in Blood” cimü kompozíciót irt — és aki tavaly magas korban, de még mindig nagy technikával két gramofonlemezt készített és színes publicitást kapott “hollywoodi remete”, “titokzatos zenevarázsló”, “zongora-bűvész” és egyéb Madison Avenue-i sületlenségekkel spékelve.
“Menyus bácsi”-tól való a következő feljegyzés (dátum nélkül):
“Lugosiék vacsorát adtak — disznótorosat, hagyományos erdélyi módon, és mondhatom, hogy jobbat, izletesebbet, szebben kiállított formában, ellenállhatatlanabb tartalommal még Magyarországon sem láttam, pedig eleget jártam vidéken, ahol nagy esemény a disznótor. Magyar borokat szolgáltak fel — és érdekes, hogy Béla odaátról. Párádról, szállíttatja magának a híres büdösvizet, napközben azt a kénes gyógyvizet issza és meggyőződése, hogy az rendkívül előnyösen hat a szervezetre. A vacsorán Kertész Mihály is ott volt, közelben van a birtoka: átjött, csábította a sok ’disznóság.’ Harminc évvel ezelőtt divatban volt budapesti slágereket énekeltünk Miska és Béla méghozzá operett-duetteket énekellek és láncoltak együtt.”
Göndör Ferenc new yorki “Az Ember” c. hetilapjában 1933. aug 17-én Lugosi-interju jelent meg s ebben Béla többek közt a következőket mondta: “Dracula-sikereim áldozata vagyok. A darab úgy emelkedett velem együtt nemzetközi hírre, hogy irók, rendezők, ügynökök, pénzemberek egyszerűen képtelenek engem elképzelni más keretben, más minőségben, mint ismernek normáli ember arccal: nem akarnak ismerni másképpen, mint Dracula-szerepben. Nem hiszik, hogy igazi művészettel, színészi képességekkel, emberi hangon, érvényesülhetnék. Tehetetlen vagyok. Típust faragtak belőle, szörnyeteget, amelyből csak egy van és az én vagyok. A szerep, amelyet is alakitok, idegen az én természetemnek, színészi ösztönömnek, személyi kívánságaimnak. De meg kell adnom magam színpadi sorsomnak — és várnom kell arra az időre, amikor majd más szerepköre léphetek és jellemeket formálhatok vámpír helyett…”
Nagy sikerei nem csupán a színpaddal kapcsolatosak. Diadalokat aratott a színfalak mögött is — a nők körében. Diszkrét úriember volt, sohasem nyilatkozott kalandjairól. Busa szemöldökeinek egyetlen rezdülésével sem volt hajlandó megerősíteni hírek, pletykák, spekulációk meg-megjavuló sorozatát. Egy külön érdekfeszitő viszonya azonban 1930-ban bonbaként robbant ki. Clara Bow-nak, A vöröshaju “Sex Appeal”-esnek, az ünnepelt “Flapper”-nek, az Elinor Glyn által megénekelt “It Girl”-nek titkos naplóját csalódásból és bosszújából kifolyólag nyilvánosságra hozta magántitkára — és ott zaftos bejegyzések láncolata örökítette meg a magyar Amoroso-t. Meg is rohanták a hollywoodi riporterek Bélát és nagy összeget ígértek neki izés részletekért, de nem állt kötélnek, nem erősített és nem cáfolt, egyszerűen hallgatott — és egy különösen szemtelen filmmagazin-kapcabetyárt két kézzel magasra emelt, az ajtóig vitte és kidobta a kertbe, szerencsére egy bokorra. Pedig pénzre — akármilyen sokat keresett — mindig szüksége volt, mert úgy szórta, mint régivágásu mágnásokhoz illett volna, nem pedig Blaskó Béla Ferenc Dezsőhöz, aki Blaskó Kálmán (az apját Istánnak hívták -a szerk.) lugosi pékmester fiaként jelent meg ezen árnyékvilágban, mielőtt félelmetes árnyékként emelkedett volna a Broadway, majd Hollywood fölé.
A Bram Stoker majdnem száz éves rémregényéből feldolgozott modern technikájú dráma utolsó jelentében Dracula vérfagyasztó kacajjal fordul Professor van Helsing és vámpirvadász társai felé:
“Ti bolondok! Azt hiszitek, hogy holmi ostyával, kereszttel, farkasfűvel, nadragulyával, cövekkel megsemmisíthettek engem? Engem, fajtám királyát? Nagyon sokan megpróbáltak elpusztítani az elmúlt 500 év alatt — és mind elpusztultak, mégpedig legtöbben roppant kellemetlen módon… Azt hiszitek, hogy nektek sikerülni fog? Hahaha!”
A színpadon sikerült. De az életben nem.
Lugosit a leghatékonyabb eszköz — az Idő — sem képes kitörölni az emberek emlékezetéből, újabb és újabb milliók képzeietvilagaból. Felujui a színdarab, és újabbak készülnek, régi és uj filmek jönnek, moziba és televízióra, de valahányszor megjelenik valaki a főszerepben farkas-üvöltés és bagoly-huhogás, véreb-vonitás és denevér-visongás közepette (Gróf Dracula: “Ah! Hallgassak csak az Éj Gyermekeinek dalát — micsoda zene!”), a közönség fantáziájában az a bizonyos .. igazi elevenedik meg… az a magyar, akit itt “Béla Lugózi”-nak mondanak — és aki 1955. óta a hollywoodi temetőben lakik, de ma is él.
Bride of the Atom 